Szinopszis:

Erdei Zoltán második könyvében arra vállalkozik - meggyőződésünk szerint sikerrel -, hogy a szolipszizmus élő megtapasztalásának leírását adja. A Szerző a szolipszizmus szóval nem elsősorban egy metafizikai doktrínát jelöl, hanem azt az eredeti, emberfeletti, isteni, sőt istenfeletti tudatállapotot, amelynek alanya magában hordozza mindenek megteremtésének lehetőségét, és mindenek megnemteremtésének lehetőségét is. Ez az alany nem ragadható meg másként, csak egyes szám első személyben, mint Önmagam(ság).

Ennek fényében mondható az, hogy nem pusztán minden bennem van, hanem minden én önmagam vagyok. Ez a spirituális út célja; vagyis a cél a szolipszisztikus átélés és állapot megvalósítása. A metafizikai egyedüllét azonos a szolipszisztikus "állapottal" (vagy inkább állapotfeletti állapottal), és eme szellemi tapasztalati síkot több fokozaton keresztül lehet megragadni. Eme síkokat "írja le" Erdei Zoltán, miközben maga is hangsúlyozza, hogy mennyire sápadtak a szavak eme spirituális átélések érzékeltetésére.