Szinopszis:

A1 (59,5 x 84 cm)

Színek - égtájak - érzelmek - erők.

Az idők során a taoizmus két szinten bontakozott ki. A "filozofikus" vagy "metafizikus" taoizmus, tulajdonképpen a taoista ezotéria, amely születéssel (mint például Lao-ce esetében, akinél ezt jelezte, hogy - a legenda szerint - fehér hajjal született) vagy beavatás útján adódott át, taoista mágusok és "repülő" halhatatlanok sora adta tovább a Tao bölcsességét. A másik szint a "vallásos" taoizmus, az exotéria, s ennek vallási panteonjában ott találjuk a mágusok és a halhatatlanok sorát. Legendáik hasonlóak az indiai sziddhák legendáihoz, ugyanolyan üdvtörténetek, a halhatatlanná válásuk történeteit mesélik el.

A Nyolc Halhatatlan a Boldogok Szigetén lakik, ábrázolásokon együtt láthatók egy teraszon, amint a daruháton érkező Sou-hszinget, az Öröklét istenét, vagy más halhatatlant fogadnak. A nyolc közül az első Csung-li Csüan, a Han-korban (i.e. 206 - i.sz. 200) híres és győzedelmes hadvezér volt, de súlyos vereségeket szenvedett a tibetiek ellen vívott csatában. Kétségbeesésében a hegyekbe ment, ahol egy taoista remete avatta be a halhatatlanság titkába. Kiváló alkimista lett, aki a higanyt és az ólmot "sárga és fehér ezüstté" tudta változtatni és birtokában volt a "bölcsek köve".

A második Csang Kuo-lao - a legendák szerint - eredetileg denevér volt, amely emberré változott. Tény, hogy senki sem látta őt fiatalon, több száz éves korában találkoztak vele először. Egy bambuszcsőben hordozta a "kibontható" fehér szőrű varázserejű szamarát. Több ízben "meghalt", majd miután elsiratták, feltámadt.

A harmadik halhatatlan Lü Tung-pin, szintén a hegyen találkozott egy taoista remetével, aki beavatta a titokba. Varázserejű kardjával sárkányokat és tigriseket győzött le, s számos nagy hőstette vitt végbe. Ugyanakkor olyan kedves történetek is megmaradtak óla, mint például az, hogy egyszer egy fogadóban fizetés helyett darvakat festett a falra, ezek sok látogatót vonzottak oda, de amikor az adósság ez által törlesztődött, a darvak életre keltek és elszálltak.

A negyedik Li Tie-kuaj, a Vasbotos Li, akinek fura külsejét a köbvetkező legenda meséli el. Amikor Li elindult, hogy találkozzon Lao-ce-vel, s mesterével egy utazást tegyenek az égben, megszabadult a testétől, levette ezt a külső burkot, s egyik tanítványára bízta. "Ha hét nap múlva sem térnék vissza, égesd el a testemet" - búcsúzott el a diákjától.

Hat napon át engedelmesen várta a tanítvány a mesterét, de a hetedik napon váratlanul hírül hozták neki, hogy anyja súlyosan megbetegedett. Tisztelettudó fiúként nem habozott, hazaindult, de előbb elégette mestere testét, még a kitűzött idő előtt. Az égből visszatért Li csak egy maréknyi hamut talált. Lelkének némi töprengés után bele kellett költöznie egy éppen akkor meghalt sánta koldus testébe. Íme ezért sántít a halhatatlan Li, s ezért ábrázolják mindig egy vasból készült bottal.

Az ötödik halhatatlan Han Hsziang-ce alkimista, aki az első két halhatatlan tanítvány volt.
A hatodik Cao Kuo-csiu, egy császárné öccse volt, aki a császári udvarnál intrikákkal töltött évek után erdőbe vonult és remete lett. Itt találkozott az első két halhatatlannal, akik maguk közé fogadták.

A hetedik, a "tantrikus" taoista, Lan Cej-ho volt, a bolondos félkegyelmű kínai típusa. A piacokon járkált és rögtönzött dalokat énekelt. Gyakran látták részegen és állandó nevetség tárgya volt, ám kedvessége és jósága miatt mégis mindenki szerette és tisztelte. Lányos kinézetét és fiatalságát öreg korára is megőrizte és látták a felhők hátán repülni.

A nyolcadik halhatatlan egy leány lett, Ho Hszien-ku, aki életében nem fogyasztott földi ételeket és magányban töltötte napjait. Nagy jós hírében állt, őt szintén látták egy felhőn repülni.

A vallásos taoizmusban templomokat emeltek és kultuszokat alapítottak a nyolc halhatatlan tiszteletére, legendájukat a régi Kínában szinte mindenki ismerte.