Szinopszis:

1810-ben jelent meg a Színtan, amit élete vége felé Goethe fő művének nevezett. Ebben a könyvben a természettudós Goethe lép elénk, akinek kísérletező kedve, vizsgálódásainak érzékletes leírása jól mutatja, hogy személyében elválaszthatatlan a költő és a tudós, a művész és a gondolkodó. Magyarul eddig csak részletek jelentek meg a műből: ebben a könyvben a Didaktikai résznek - a háromrészes mű legfontosabb részének - teljes magyar szövegét adjuk az olvasók kezébe, jegyzetekkel és színes ábrákkal kibővítve.

Megjelenése óta a Színtan mindmáig alapvető tájékozódást nyújt a színek világában a színek iránt érdeklődő művészek, gondolkodók és a legkülönfélébb foglalkozást űző emberek számára. A Didaktikai rész hat alfejezete a színek különféle megjelenési módját, létrejöttük okát és egymáshoz való viszonyukat tárgyalja. A hatodik rész, ami a színek pszichikai hatásáról szól, ma is ugyanúgy érvényes, mint kétszáz esztendeje.

Ajánljuk a könyvet minden olvasónak, aki már rácsodálkozott egy naplemente színeire, a szivárvány csodájára, a távoli hegyek kékségére, régi és modern festők képeire... Ha a színes képtáblák segítségével a leírt jelenségeket már megértettük, vásárolhatunk egy olcsó prizmát, és magunk is elvégezhetjük az egyszerű és tanulságos kísérleteket, melyekhez a megfelelő ábrák szintén megtalálhatók a könyvben. A Színtan az egyetemes műveltség, a kultúra egyik alapműve, ma is megkerülhetetlen, tanulságos - és szórakoztató.