Szinopszis:

Nagyon sokféle térrendezési módszer létezik a világban. Másként alakítják a környezetüket a kínaiak, a japánok, az indiaiak, a tibetiek. Mindenki elégedett a saját módszerével, ezek szerint mindegyik rendszer használható és működik... Hogyan lehetséges ez? Minden nép más. Mások a szokásai, mások a hagyományai, más a gondolkodásmódja, és más a földrajzi környezete. A házaknak lelkük van . Az amerikai házaknak amerikai lelkük, a kínaiaknak kínai lelkük, de a magyar házaknak bizony magyar lelkük van. Ezek a házak őseink tudása alapján, természetes anyagokból, a magyar térrendezés jól bevált szabályai szerint készülnek, és jó bennük élni. Ezek a házak nem mediterrán házak, nem alpesi faházak, nem kínai pagodák, és még csak nem is a kínai feng shui elveit követik. Nekünk, magyaroknak ugyanis olyan magas szintű építészeti, térrendezési hagyományunk és jelképrendszerünk van, amely minden utánzást fölöslegessé tesz, és amelyben az idegen elvek meghonosítása csupán zűrzavart okoz. Ebben a könyvben megtalálhatók azok az elvek, amelyek szerint őseink építkeztek, így az is kiderül, hogy a magyar ház szerkezete bizony olyan kozmikus alapokon és jelképrendszeren nyugszik, amelyek a Teremtés folyamatának valós ismeretéből születtek. Nem véletlenül négyszögletes a házak alaprajza, nem véletlen az ablakok formája, osztása, nem véletlen a házak tájolása, a kapuk elhelyezése, és nem véletlen a különböző díszítések használata sem, ugyanis a magyar ház egy térbeli összetett rovásjel, amely a jelképek ismerői számára pontosan olvasható.