Szinopszis:

A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy újjáalakulásának 15. évfordulójának alkalomból több belső megemlékezés zajlott oszlopaink között, de a Szövetség vezetése úgy gondolta, hogy kifelé, a világ felé is meg kell nyilvánulnunk. Ennek legjobb módja egy könyv megjelentetése, amely arról szól, hogy mi, a hagyományőrző szabadkőművesség tagjai hogyan látjuk a magyar szabadkőműves-szervezet történetét. A könyv megírására a Nagypáholy legfiatalabb főmesterét, Jászberényi József irodalomtörténészt kértük fel. Feladatául nem egy akadémiai értekezés megírását adtuk, azaz nem arra törekedtünk, hogy egy minden részletre kiterjedő összképet kapjon az olvasó a kezébe, sokkal inkább arra buzdítottuk, hogy egy könnyen érthető, s a legfontosabb történéseket tartalmazó hosszú esszé szülessen meg. A könyv három szempontból hoz újdonságot. A legfontosabb az, hogy közérthetően megmutatja a tradicionális szabadkőművesség mibenlétét: alapelveit és filozófiáját. Ebből következik a második újdonság: a magyar szabadkőművességről szóló eddigi szakirodalom döntő részben a hangsúlyt az aktív, politikai téren megnyilvánuló kőművesekre helyezte. Ez a könyv világosan és pontosan kimondja, hogy a szabadkőművesség magja sohasem ez volt: a magyar testvérek minden korban elsősorban a szerves önfejlesztés, a békés, megfontolt, értékőrző gondolkodás emberei voltak. A könyv harmadik újdonsága a "keretek"-ben rejlik: rövid életrajzi összefoglalók olvashatók a legjelentősebb kőművesekről.