Szinopszis:

Rudolf Steiner legsajátabb küldetése a reinkarnáció és a karma tényeinek szellemtudományos kutatása volt. Ez a könyv ennek a küldetésnek az életrajzi és tárgyi eredetét írja le. Megmutatja azt a szerepet, amelyet ebben Wilhelm Anton Neumann és Karl Julius Schröer játszott, és foglalkozik azzal is, hogy tanítványai hogyan fogadják be Steiner karma-felismeréseit. Steiner legsajátabb küldetését a szellemek megoszlásának összefüggésébe helyezi bele, ami a mai antropozófiai mozgalomban tapasztalható. És főleg a szellemtudomány világtörténelmi helyzetét akarja felmutatni: hogy Rudolf Steiner Darwin nagy, természettudományos fejlődés-gondolatát felemelte az emberi individualitás lelki-szellemi fejlődése síkjára.

Ahogyan a természettudós azokhoz az állat-alakokhoz fordul, amelyekből mások kifejlődtek, hogy ezeket a másokat megértse, úgy kellene a lélekkutatónak, aki a természettudomány talajára helyezkedik, ahhoz a lelki alakhoz fordulnia, amelyikből egy másik kifejlődött, azért, hogy az utóbbit megértse. Hiszen a magasabb rendű állatok koponyaformáit a természettudósok az alacsonyabb rendű állatkoponya átalakulásából magyarázzák meg. Tehát mindazt, ami egy lélek biográfiájába tartozik, annak a léleknek a biográfiájából kell elmagyarázni, amelyikből az keletkezett, amelyik a szemünk előtt van - Rudolf Steiner, 1903